Napok itt, és nem otthon

Volt egyszer egy adventi időszak 2011-ben. Amire a mi kis amatőr kórusunk is készült, amennyire erejéből, képességeiből telt. Ennek az lett az eredménye, hogy egy kis adventi-karácsonyi koncertkét adtunk. Kórusművekkel, és volt egy kis hangszeres betét is, a Diótörőből nyomtuk le a "Danse les mirlitons" c. részletet, amit fordítottunk hópihék táncának, meg nádsíp táncnak is, de mivel nem sikerült közös pontot találni, ezért maradtunk a francia címnél :-) Ott végre, több mint 10 év után, újra fuvoláztam. Érdekes volt egyébként a felállás: 1 fuvola, 2 oboa, 1 angolkürt. Így legalább volt valami "alja" a darabnak, de megbeszéltük, hogy inkább egy fagottra lenne szükség a jövőben. Hát, már csak keresni kell egy faggotistát, aki vagy alkalomszerűen beugrik, vagy esetleg mélybasszus, vagy magastenor hangja van, és a kórusnak is szerves része kíván lenni. Lényeg a lényeg, egyik társunk beállított a tett helyszínére egy amolyan felvevő kamera-szerű dolgot, és a felvételéből lett is egy két szám erejéig tartó rövid videó, amivel a mi kórusunk is felkerült a nagy video-megosztó portálra. Szerintem pocsékul éneklünk, de az akusztika sokat javít a minőségen :-)))

Szép napot!

kisstigris

Kicsit több szabadidőt kerítettem magamnak az utóbbi hetekben és kötöttem magamnak egy sálat. Így néz ki:

20 dkg Yarn art color garden fonalból készült, 5,5 körkötőtűvel. 4-gyel osztható szemszámmal indulunk. Én 52 szemmel kezdtem. A minta:

1. sor: 4sima - 4 fordított váltakozik.

2. sor: uez, ahol az előző sorban sima volt, ott fordítottat kötünk, ahol fordított volt, ott simát. Így alakulnak ki az "oszlopok".

Szélszem: beleszámoltam a mintába, nem lett csúnyább tőle az összkép. Szélszemet sor elején sosem kötünk le, hanem az éppen aktuális mintának megfelelően átemeljük, majd a következő sor végén fogjuk csak lekötni. Így a munka széle egyenletesebb, szebb lesz. Sokkal könnyebb csinálni, mint ahogy az így olvasva tűnik. :)

Szép napot!

kisstigris

Történt pedig tegnap a következő.

Legkedvesebb aranykezű alternatív barátunk születésnapja ünneplődött az Alter nevű zenés-táncos-alkoholos-atöbbirőltudnisemakarok alternetív kultúrális műintézményben. Kellemes hangulatban, szőlőnek levétől (is) csillogó szemekkel érkezett meg spontán szinglihordává szerveződött kis csipet-csapatunk a felhalmozódott, különböző eredetű energiák bódult tánc általi levezetésének kiszemelt helyére.  A már szállingózó népek a legkülönfélébb öltözetben, test-, ill. mozgáskultúrával gyűltek a helyen, mint éji vad a préda már messziről megérzett szagára. Dobhártyának még tűrhető erejű decibel hozta felénk a muzsikát a pult felé a szomszéd teremből, gyomrunkban még csak az alkohol dübörgött, de nem sokáig maradt magányos, hamarosan lakótársra akadt odalent, megérkezett a mélybe a mélyből jövő basszus, és dobok dübörgése. A népek a műsorvezető verbalis/ akusztikus orgazmussal felérő produkciója után végre belemerülhettek a már megénekelt energialevezetésbe, s így tettem én is. Történt pedig, hogy két tánc között, mikor éppen többedik üveg citromos lőrém elpusztításával voltam elfoglalva, összetalálkoztam Omával (mindig örök, Róma hozzáképest kutyának hímtagja), és több év kemény munkájaként igazán szívemhez nőtt Gerlémmel, akik éppen valamely fajsúlyos probléma megoldásával voltak elfoglalva. Miért, miért nem, midőn hozzájuk odaértem, talán a citromos lőré látványa tette, hirtelen szomjúságról panaszkodtak, és elindultak azt oltani. Én az oszlopnál maradva vállammal tartottam a falat, megóva a helyet a romadőléstől, néztem az előttem fontos vélt dolguk után már-már szaladó, ringócsípőjű delikvenseket, mikor megjelent Ő.

Kortalannak tűnt, de ha mégis skatulyába kellene tenni, akkor a 25-35 év közötti fiókban bérelnénk neki helyet. Farmer, póló, edzőcipő, rövid barna haj, amolyan szomszéd-fiú, akit csak akkor láthatunk, mikor velünk egy időben viszi ki szemetét az udvari nagy kukába, vagy amikor a főbérlő özönvíz előtti postaládájából próbálja meg kihalászni az éppen aktuális havi közüzemi számlát, s ilyenkor mindig kifejezéstelen arcán egy kissé mogorva felhőt láthatunk átsuhanni, úgy, ahogy csak Judy Dench tudott suhanni a Riddick-ben.  Megállt mellettem, megtámasztotta az átjáró másik falát, így osztozva velem a helytartói terhekben. Láttam rajta, hogy a citromos lőrével küzdők közé tartozik, mint jómagam, kezében az üveg. Rámnézett, amolyan félbambán, hogy akár úgy is érthessem, mögöttem néz valakit, csak voltam olyan szemtelen, és belemásztam a szélesvászonba, de akár úgy is vehettem volna, hogy befelé tekint, esetleg nyitott szemmel alszik egy sort két tánc között... Majd erejét megfeszítve fókuszált, és összekapart egy amolyan félénk vicsor-mosolyt, és mivel udvarias ember lévén ugyanily félénken viszonoztam azt, talán gátakat szaggató özönvízként értékelhette, mert hirtelen megjelent arcán a soká rejtegetett magabiztosság, szárba szökkent, levelet, virágott hozott, és fája terméseként erő költözött lábaida, de oly hatalmas, mellyel gyerekjáték volt megtennie a köztünk meglévő majdnem kettő métert.

-Szia!

-Szia!

-Kérdezhetek valamit?- szólt már-már költőire véve a figurát. Költői, hiszen bármily közel állt is, a hangorkánban baritonja olybá tűnt, mint a nagy csapat kerecsensólyom között elvesző kolibrimadár.

-Persze, nyugodtan.

-A két srác, akik itt voltak veled, nem a párod?

-Ők ketten? Nem, egyik sem.

-Értem.

Hatásszünet következett, mely üresen kongott volna köztünk, ha történetesen a Kopaszi-gát egyik kihalt padján találkoztunk volna. Itt viszont nem tudott kongani, bármennyire is szeretett volna...

Láttam rajta, hogy rágja, rágja, hogy mi is legyen a következő mondat. Jól megfontolta, kitalálta, megfogalmazta, majd egy széles, vakítónak szánt határozottan mosoly jellegű arcrándulás kíséretében elém tárta, mi is mocorog szomszédfiús kobakjában:

-Nagyon szép a mosolyod.

Nem lehet leírni azt a megkönnyebbülést, ami végigsöpört rajtam, amikor végre tisztázódott, hogy barátunk nem óhajt igazán nagy kihívást jelenteni. Szégyen, nem szégyen, szinte gondolkodás nélkül válaszoltam neki:

-Köszönöm, a párom már sokszor mondta.

Majd következett 3 olyan másodperc, amit sem Spielberg így megrendezni, sem Koltai így fényképezni, sem Ewan McGregor így eljátszani nem tudott volna. Hősünk arcán válaszom megtalálta azt a rejtett kapcsolót, mellyel teljesen áramtalanítani sikeredett a rendszert, s minden világító girland fénye rohamosan halványodni kezdett rajta, úgy, hogy nem 22 évente, hanem 3 másodperc alatt állt be a teljes sötétség.

A nagy kékség, a kék halál.

Toporgó szentem oly nem várt erővel vágodótt ahhoz a bizonyos képzeletbeli falhoz, mely múmiaszerű merevségbe taszította. Állt előttem, és kifejezéstelenné vált arcán talán csak a tanácstalanság halovány fénye derengett. Nem szólt többet, még megengedett magának egy szájszöglet-húzódást, majd apró, szinte helybenjáró léptekkel elvitte magával titkát, annak magyarázatát, hogy miért áll meg az idő, miért áll meg visszavonhatatlanul az élet egy nem várt válasz erejétől.

A titkozatos szomszéd-fiú típus.

A mosoly.

A hiányzó magyarázat.

Szép estét!

kisstigris

Trevor James. Íme, így hívják az új barátomat, az új szerelmemet, az új mindenemet. Sok-sok évet vártam rá, hogy végre együtt lehessünk, hogy az enyém lehessen, és hogy megédesítse a napjaimat. A történet még valamikor 1993-ban kezdődött, amikor 8-os általános iskolásként szeptemberben azt mondtam a hangszertanárnőmnek a zeneiskolában, hogy szeretnék fuvolaművész lenni. Akkor kissé meglepődött, s bár 40 lány között én voltam az egyetlen fiú a fuvola tanszakon, mégis gyorsan lehűtött: "Te elég szorgalmas vagy, de nem vagy elég tehetséges, csak kudarc lenne neked ez a pálya". Majd, amikor magamhoz tértem a sokkból, kb. 2 hét múlva, akkor mondott valami olyasmit, hogy már 5-es koromtól kezdve ún. B tagozatosnak kellett volna lennem, és rengeteg meghallgatásra kellett volna menni. Majd megint eltelt kb. 2 hét, és akkor meg azzal állt elő, hogy hosszasan beszélgetett a szolfézstanárnőmmel, és mindketten egyetértettek abban, hogy ha mindenképpen zenei pályára szeretnék menni, akkor jobb lenne, ha az énekléssel próbálkoznék, mert, eltekintve az éppen zajló mutálásomtól, a szolfézstanárnő szerint "van bennem fantázia". Így nem lettem "szakis", hanem gimnáziumba kerültem, biológia-kémia szakos osztályba, hogy felkészüljek a B-variációra, az orvosi egyetemre. A zenének, azaz a fuvolázásnak nem lett vége, mert ún. továbbképző szakra felvettek, így érettségiig ugyanúgy jártam fuvolaórákra, mint előtte, de a szolfézs már nem volt kötelező, így az elmaradt. De nem az éneklés. Az egyházi gimnáziumban, ahol tanultam, kórustag lettem egy kb. 50 fős vegyes karban, és mivel fiúból mindig kevés volt, ezért a kontratenortól a mély basszusig mindent volt alkalmam énekelni. De vissza a fuvolához. Szóval, érettségiig még jártam órákra, és én voltam szerintem az egyetlen az évfolyamomon a gimnáziumban, akinek nem motor, autó, aranylánc, nyaraló volt az ajándéka, hanem egy fuvola. Na, nem egy csúcs szuper, arany hangszer, neeem. Hanem egy velem egy idős, felújított darab, ami akkor (1997-et írunk!) 30.000 forintba került. Nem számított olcsó dolognak, de a rokonság összeadta. Boldog, nagyon boldog voltam, mert végre nem a zeneiskolai hangszert kellett kölcsönözni, és nyárra visszavinni, hanem SAJÁT hangszerem volt. Persze, a korának, és felújított állapotának megfelelőlen egy nálam szemfülesebb ember talált volna rajta kivetnivalót, de én akkor felhőtlenül boldog és büszke voltam, mindent rózsaszínben láttam. Aztán pár év alatt elnyűvődött a hangszer, már nem szólt olyan szépen sem, és a következő esedékes felújítása kissé sokba került volna... Szóval, maradt a régi hangszer, és a vágyakozás egy szebbre, jobbra.

Egészen mostanáig. Mert, íme, eljött a pillanat, a nap (megjegyzem, az utóbbi hetek felhős, esős időjárása után itt nálunk a városban aznap sütött először újra a Nap), amikor végre megvehettem azt a szebb, jobb, az én szememben tökéletes hangszert. Egy Trevor James, ezüst fejes, nyitott billentyűs, C-lábas, "Csider akusztik" fuvolát. El vagyok ájulva. Sőt! EL VAGYOK HALVA. Nem találok szavakat, hogy mennyire megérint, és meghat a pillanat, hogy 14 év (1997-2011) után végre teljesült egy nagy álmom, és egy olyan minőségű hangszer van a birtokomban, amire mindig is vágytam.  (Istenem, mennyi szóismétlés lehet itt....) Ettől most nem leszek fuvolaművész, azok az idők már elmúltak (bár az eladó bácsi szerint ezzel akár már konziba is lehetne menni....), de talán megint elhiszem, hogy ha tehetséges nem is, de szabadidőmben elég szorgalmas lehetek ahhoz, hogy elfogadható módon tudjak a magam és barátaim szórakoztatására játszani.

Miután ennyit ömlengtem, és végre szemtörölgetés után megint látom a képernyőt, jöjjön néhány kép, amik nem profi minőségűek. Valószínűleg a felindultság miatt nem sikerült értékelhető képeket csinálni....

Szép estét!

kisstigris

Egy ideje foglalkoztat, hogy szeretnék kutyát. Most a köz elé bocsátom a lehetséges "versenyzőket", akik közül majd választok, ha végre kertes házban fogok lakni... A képek sorrendje egyben szimpátia sorrend is! :-)

Az alábbi kettő pedig esetleg most, a panelban jöhetne szóba.....

Szép estét!

kisstigris

Nagyon izgulok. Csak pár nap, és végre vehetek magamnak egy vadonás új fuvolát. A régi, velem egyidőssel még nem tudom, mit teszek. Talán a polcon hagyom mementónak, hogy emlékeztessen, "honnan-is-indultam", de már nagyon várom a pillanatot, hogy az új hangszeremen játszhassam. :)

Szép estét!

kisstigris

Több, mint 2 év után tegnap, vasárnap végre befejeztem a díszpárna huzat hímzését.

Jöjjön néhány kép arról, mit is csináltam:

Szép estét!

kisstigris

Még egyben vagyok.

Meg vagyok, jól vagyok. A kötelező gyakorlataimat letudtam, s most éppen az aláírások megszerzésén ügyködöm. Aztán mindjárt október, amikor nekieshetek a belgyógyász szakvizsgámnak. S ha ez jól sikerül, akkor már senki és semmi sem ment meg attól, hogy véglegesen orvos legyek....

S itt a dilemma... Hogy vajon tényleg akarom én ezt?? Valóban? A válasz jelenleg: nem tudom. De eléggé sokat foglalkoztat ez a kérdés az utóbbi 2 hónapban.

Különösen úgy, hogy közben elkezdődtek a hangképzés óráim, és remény szerint hamarosan eljön a pillanat, amikor új fuvolát tudok (-nék) magamnak venni. Nem tudom, miért ezek ugranak be ellenérvként, talán a zene korlátlan szeretete miatt... Vagy mi.

Ezer éve nem jártunk Meryllel a városban, sétálni, enni, kávézni, férfiakat szapulni, de most már végre van munkája... S lehet, hogy emellett csak volt egy házassága... viszont szeretem Merylt, és lehet, hogy nem tudom a választ minden kérdésére, mert még sosem éltem heteroszexuális házasságban, de belül nagyon szeretném (akarom!!!), hogy jól legyen, hogy megoldás legyen, s mivel hülye picsa vagyok (tuti), azt szeretném, ha azok ott ketten már megint nagyon szeretnék egymást, és minden megint szép lenne. Azt a ribancot pedig hajlandó lennék saját kezűleg is megtépni, Meryl, csak szólj! Még szabadnapot is veszek ki...

Amit viszont nem értek, hogy buddhista barátunk is meg-megfordul mostanában a fejemben. Nem, nem mint lepedőakrobata (azt sem tudom, ott mire képes, szóval, ez a vonal teljesen kizárva), hanem mint ember.  A jóbarát erős kifejezés lenne, mert annyira (talán) még nem ismertük egymást, de hát szóval na. Sebaj, majd elmúlik...

Szép estét!

kisstigris

Annyira nagyon jól esik most ez a március-április, hogy nagyon. Olyan két hónapos gyakorlatom van, ahol heti 1x 4 órát kell benn lennem. Könyörgöm, mi ez, ha nem a paradicsom? :-) Egyetem óta nem éreztem magam ilyen nagyon szabadnak. Igyekszem is kihasználni az időt. Most, hogy jön a tavasz, megint biciklire pattanok és a napi 2x 14 percről, ami a munkába járás, elhiszem, hogy csodás KenBarbie testet csinál nekem nyárra. Feltéve, hogy a tavasz nem két hét lesz, mint az elmúlt években, mert akkor viszont tökéletes testem lesz. Gömb. Az minden irányban ugyanakkora kiterjedésű. Szóval KenBarbie kontra Gömb. Gömböc... Tényleg jó kedvem van, amiben benne van az is, hogy a kötött kardigánomnak már a gallérját kötöm, és utána már csak a cipzár bevarrás van hátra... és egybekötöm a gallért, nem pedig külön darabban :)

Voltam Meryl-lel a városban. Imádom a nőt. Sétáltunk egy keveset (sokat), elvitt egy tuti helyre, ahol olyan sajtos szendvicset ettem, hogy el sem hiszem. A mennyiséget sem. De jól esett. Aztán az a lekvár vadászat... Beszarás, hogy nem lehet kb. 5-6 egymás melletti boltból egyikben sem olyan lekvárt kapni, ami régen, gyerekkoromban napközis uzsiban olyan nagyon menő volt. Az a pici, műanyagdobozos, 5-8g mennyiségű ezerféle ízben előfordult cucc, ami fél szelet kenyérre is alig volt elég. Ma már minden helyen tonnás kiszerelés a legkisebb mindenből...

Tök jót beszélgettünk pasikról, buddhistákról, egylépést-hátra akciókról, és nagyjából megnyugtattuk egymást, hogy egész jó fejek vagyunk. Mégha néha borzasztóan nagyon nehéz is... Még sok ilyet szeretnék. Mit szólsz, Meryl? :-)))

Szép estét!

kisstigris

Ez meg az előző párja..... Igen, ezen is meghatódtam... :-)))

Szép estét!

kisstigris

Ezt kb. két hete fedeztem fel. Mondanám, hogy hatásvadász, de nekem tetszett. Igen, meghatódtam, könnyeztem. De én már csak ilyen vagyok...

Teljes erővel beindult a kórus-szezon. Azaz évad. Mind a két kórusban. Csak annyi a probléma, hogy a főiskolás kollégák még éppen vizsgáznak, meg zh-znak, meg mittudomén, de lényeg, hogy nem nagyon járnak. Aminek az előnye az, hogy a kisebb, 6-9 fős próbákon a kórusvezető még szolfézsórákat is tud tartani. Vannak ugyanis köztünk, akik soha nem jártak zeneiskolába, nem játszanak hangszeren, így nekik külön jól jön egy-egy ilyen alkalom, hogy ne csak hallás után tanuljanak, hanem kicsit többet tudjanak arról, hogy mi miért van ráírva arra a papírra, és ezzel talán a kedvük, vagy ahogy manapság mondják, a motivációjuk nagyobb legyen.

Az egyik újonnan megtanulandó darab Liszt Ferenctől a Salve Regina. Nagyon kellemes kis darab. Nem tudom, egyházi zene szakon elhangzik-e valaha egy hasonló megállapítás, mint tőlem az előző, de nem tudom magam szebben kifejezni. A basszus egész kényelmes fekvésű még az én baritonomnak is, bár a súrlódásokban könnyen el tudok csúszni, de pont ezért vannak a próbák, hogy majd a koncerten ne vigyen el magával a másik szólam. Jajjj, de nagyon szeretek énekelni. Kórusban. Szólóban nem állnék meg az biztos.  Egyelőre, de a jelek szerint később sem, mert nagyon nem akarnak elkezdődni a magánének óráim.... :-(((

Szép napot!

kisstigris

A kórusvezetőnk bejött ennek a dalnak a kottájával. Beleszerettem. Többek között azért is, mert 6 szólamú, szóval lubickolhatok a nekem kellemes fekvésű baritonban (vagy ahogy a kottában van: Bass 1)

:-)))

(s valamiért nem tudom beágyazni ide, ami idegesít.. de legalább van link...)

Nem egy Mozart, vagy Chopin, de (véleményem szerint) mindenképpen egy érdekes zenei kísérlet :-)))

Szép estét!

kisstigris

... majomszokás!- tartja a gyerekszáj.

De az az igazság, hogy megtetszett 979 régebbi bejegyzése, és gondoltam, én is szétnézek a saját házam táján. Az egyszerűség kedvéért én a 2010-es évet tekintettem át. Keresőszavak sorrendben:

1. helyezett: "tavaszi háttérképek" 26,95%

2. helyezett: "kardvirág" 3,14 %  (Pí százalék... hehe)

3. helyezett: "tavaszi virágok" 2,61%

4. helyezett: "háttérképek tavasz" 2,16 %

5. helyezett: "szerelmes háttérképek" 2,07%

Mintha valami képeskönyvet szerkesztenék. Pedig alapvetően, ugye, nem. Válogattam még a keresőszavak között, csak úgy, minden különösebb osztályozás nélkül. Ilyenek vannak még: "vangeils cavafy", "szépia", "jobbágy károly sírok", "horgol", "horgolt felső", "rimelős szavak", "horgolt takaró", stb.

Van egy-két érdekesebb is: "drach család budapest", "zacsi kiugrik", "horgolt kardvirág leírása", vagy "térdre zselatint", "keresztszemes vadas", "szellem idézős játék", gyors hali vudi diéta".

Hogy ezen utóbbiak hogy találtak ide????

A kedvencem: "ingyen nővérkés szex filmek". Na, ez igazán mellément :-)))

Szép estét!

kisstigris

... én a munkát!" Tudom, tudom, mindenki a cím másfajta befejezésére számított, de mivel itthon tél van, trópusi égövön pedig mostanában nem járok, ezért nem fejezhettem be a klasszikus "én a strandot" szavakkal. Nem mintha nem élvezném a strandot, pl. szabad strandot, vagy valami kevésbé zsúfolt, lehetőleg természetes vizet érintő strandot, csak az, ugye, mostanság nem egészen aktuális, elsősorban fenti földrajzi kötöttségem miatt sem. De nem is emiatt írok, csak egyszerűen ma jól esett dolgozni. Kevés volt az "egy helyben ülve várjuk, hogy valami történjen", és "széken ülve bámulunk a távoli semmibe" helyzet, pörgött a dolog, és ebben én is benne voltam, és élveztem. Ilyenkor mindig gyorsabban telik az idő, és még az sem esett nagyon rosszul, hogy a 8-14 óráig tartó rendelést kb. 18:40 magasságában sikerült befejezni.

Amikor ilyenek napokon vagyok túl, mindig kicsit szégyenkezve gondolok arra, hogy én bizony, milyen egyszerű ember vagyok, hogy ennyivel is örömet lelet nekem szerezni. Igen, lehet!

Szép estét!

kisstigris

... volt ezen év első munkanapja. Jajj, de nagyon szét voltam csúszva. Történt, hogy éjszaka 1:46 magasságában felkeltett párom, hogy nyöszörgök. Ha jól emlékszem, álmomban éppen valami vámpírral küzdöttem. Fordultam erre, aztán meg arra, és azért 2:50-kor még megnéztem, mennyi az idő. 6:15-kor kelés, s ma a szokásos 2 kávé helyett sikerült 4-et magamba zúdítani, de mikor hazaértem, s lerogytam a kanapéra, tudtam, hogy vagy felkelek onnan 2 percen belül, vagy a következő vámpír-meccset ott a kanapén fogom vívni, nem az ágyban. Úgyhogy felszedtem magam, elszaladtam a gyógyszertárba, aminek annyi haszna volt, hogy a hidegtől felébredtem. Úgyhogy most újult erővel pizsamába bújok, és folytatom az Imprimaturt, mert nekem igenis bejön, akár betiltották, akár nem. S nem feltétlenül azért, mert kálvinista vagyok.

Szép estét!

kisstigris

Na, ezt a szilvesztert is sikerült lerendezni. Itthon, csendben, karácsonyi társasjáték még mindig bontatlan, pedig nagyon ki akartuk már próbálni, tv neten, mert a szolgáltató december elején mondta be az unalmast, himnusz (még mindig nem tanultam meg rendesen a basszus szólamot) a gép előtt állva, pezsgő, ablakból tűzijáték nézés (persze, megint volt néhány vadbarom, akinek sikerült illegális petárdát szereznie, és az ablakunk alatt felrobbantania), majd rövidnek tervezett, hosszúra nyúlt látogatás ismerős kávéházában, kevés alvás, mert a bécsi koncert szinte kötelező hagyomány, késői reggeli (fél 2-kor), este lencseevés a kórustagokkal, dicsérték a sütimet (miért nem hoztam többet- de abba a kis dobozba nem fért bele egy egész gáztepsi), társasjáték-féle, de eldumáltuk és röhögtünk. Most meg itthon, csend, béke, nyugalom, belenéztem 979 évösszegzőjébe, és erről nekem az előretekintés jutott eszembe. Hogy mi minden fog rám várni... Nos, talán a legfontosabb, hogy végre 2011-ben letelik a szakképzési időm, év vége felé eljön a szakvizsgám időpontja. Ehhez persze már hétfőn elkezdek ismételni, tanulni, rendszerezni, stb, mert borzasztóan hatalmas az anyag, már most nyomaszt a dolog. Decemberben sikerült egyszer-kétszer komolyabban belegondolnom a dologba, és elég rendes gyomorgörcsöm lett az ötlettől is... Egyszer csak 3 évesek leszünk májusban, ami csodálatos, különösen a korábbi 8 hónapos kapcsolati "rekordomat" tekintve, és még mindig minden rendben van, viharmentesen, kiegyensúlyozott érzelmi helyzetben, boldogan éljük kicsike kis mindennapjainkat együtt. Van egy tervezett sátorozásunk (nekem első, páromnak X+1-ik) nyáron, talán Noszvaj irányában valahol. A lakás nyílászáróinak cseréje advent helyett januárban történik meg, köszönet a külföldi cég magyarországi raktárának rövidített, december 10-ig tartó nyitvatartásáért... Folytatódik a szeptemberben kezdődött kóruséletem, baritonként basszus szólamban, és januárban elkezdődik valami magánénekóra is, mert az nem állapot, hogy egy D-t fent már nem bírok kiénekelni, amikor pedig kórus-fénykoromban, kb. 7 éve még egy Gisz is szépen kicsúszott fenn erőlködés nélkül. Na, innen szép nyerni... Meg kellene vennem végre a tenor-furulyát, és valami értékelhető fuvolát is végre, mert a mostani Symphonia fuvolám még nálam is idősebb, én pedig elmúltam 32. Persze, ezek apróságok ahhoz képest, hogy idén megint, és remélhetőleg végleg le akarom tenni a cigit. Tavaly gyógyszerrel sikerült 3 hónapig, most gyógyszer nélkül kell végleg (többek között azért is, mert nincs még egyszer 72e ft-om egy 12 hetes kúrára). Ja, és a mozgás, ill. diéta édes párosa. 10 kg-mal vagyok több, mint amikor megismerkedtünk, és nem lehet mindent a "házasember- pocak" számlájára írni, ugyebár, különösen úgy nem, hogy a konyhában egyeduralkodom... Valamint a szokásos "csak kötni legyen időm" gondolat, na jó, meg horgolni, meg hímezni, főzni, sütni, piacra járni, barátokat vendégül látni, szeretni őket egy nagy adag vacsorával, beszélgetéssel, idővel, odafigyeléssel, meghallgatással, és lelki támasszal. Vagy valami ilyesmi...

Boldog Új Évet Kívánok!

kisstigris

Élek. Dolgozom, végre megint a saját kollégáimmal, kötöm a kardigánom, jövő télre biztos meg is lesz, főzöm, sütök, még mindig háztartásbeli akarok lenni, de párom még mindig nem keres 600e ft-ot, vagy többet, és ha minden igaz, végre 1-2 héten belül a fém keretes ablakokat lecserélik hőszigetelés szempontjából előnyösebb műanyag ablakokra.... Szóval, alakul és megy az élet, és nagyon jól érzem benne magam...

Szép estét!

kisstigris

Gyermekkorunkban szüleink készítették el nekünk minden reggel az uzsonnás csomagunkat, felnőttkorunkban pedig mi készítjük össze nekik minden nap a gyógyszeres dobozukat...

Szép napot!

kisstigris

Már tavaly nyáron meg kellett volna születnie ennek a bejegyzésnek. Még 2008-ban, mikor megismerkedtünk párommal, valahogy újra eszembe jutott a kötés, horgolás, hímzés, és társai.

Miután "kikötöttem" magamból a kezemben lévő néhány takarót, meg még egy-két sálat, sorra került a horgolás. Sosem voltam nagy horgolós, mindig is inkább a kötés mellett tettem le a voksom, de úgy gondoltam, végre olyan párom van, aki nemcsak elfogadja ezt az oldalamat, de büszkén hordja is a sálat, ami neki kötöttem, így hát megpróbálkozom a horgolással is.

Így lett az első éves fordulónkra egy nyári szellős, ujjatlan felsője. Mutatok róla képet:

Részleteiben valahogy így néz ki.

Most pedig megpróbálok valami használható leírást produkálni hozzá, de ez nem az erősségem. Szóval, 40cm szélesre kezdjük. Catania fonalat használtam, 2,5-es horgolótűvel.

40cm (104 szem+ 3 légszem forduláshoz)-re kezdünk. 1-6 sorban egy ráhajtásos pálcákat csinálunk, ez lesz a felső passzé része. (Nem tudok számban kifejezett méretet megadni, legyen elég annyi, hogy párom S méretű pólót hord, és az egyik ilyen méretű pólója volt a minta. Tehát, a leírás megfelel egy férfi S méretű pólónak, de mivel nagyon egyszerű, így tetszés szerint és könnyen nagyítható)

7-12 sor: a 3 légszem után {egy 2ráhajtásos pálca+ 3 légszem} végig a soron. Ez lesz az ún. mintaegység (ME). Minden egyes sor végén a 3 forduló légszem után úgy helyezzük el a 2 ráh. pálcát, hogy az az előző sorban lévő 3 légszem középső légszemébe horgoljuk. (Így lesz olyan a minta, mintha a négyzetek egymáshoz képest el lennének tolva.)

13-16 sor: 1ráhajtásos pálca sorok. (Ezek a köztes 4soros pálcák egyfajta elválasztót játszanak a rácsos minta részek között).

Ahogy a képeken is látszik, 4 darab hálós rész magasságú a darab, köztük a 4 soros elválasztó sávokkal.

Az utolsó rácsmintát követően egy sor 2ráh. pálcát horgolunk, ez lesz a "nyak szegély", majd hónalj rész fogyasztás nélkül készítjük el a két vállpántot. Ehhez mindkét oldalon a szélétől számítva 21 szemet használunk, és ezekkel horgolunk 4 sort. Ezzel kész is a háta. Az eleje egy az egyben ugyanez.

Az összeállítás során (ld. oldalról készült kép!!) a vállrészt fenn összehorgolom, viszont az oldalát vékony pántokkal rögzítem. Az eleje vagy háta darabban belehorgolom a kezdő szemet, majd 20 légszem következik, a 20. szemet a másik darab ugyanilyen magasságban lévő szélszemébe horgolom. Fordulás után rövid pálcákkal visszajövök, és a kiindulási szemen fejezem be a pántot. Ízlés szerinti számú pánt rakható bele a munkadarabba, de úgy is látszik, hogy mennyitől lesz tartása a darabnak. Tudom, hogy a leírás nem olyan tökéletes, mint a horgolt divat újságokban, de ha véletlenül valamelyik olvasómnak kérdése lenne ezzel kapcsolatban, kommentben megteheti, én meg válaszolok.

Hm, nagyjából ennyi. Ritkán viseli, mert ugye, eléggé nyári darab, meg azért akárhová nem lehet ebben elszaladgálni... :-)))

Szép estét!

kisstigris

... ha valami fájni tud, akkor ez igen. Kb. 7-8 éve hallottam néptáncos-gyógytornász barátném zenei gyűjtése között ezt a dalt. Nem ragozom, akárhányszor hallom, el tudom sírni magam.

Szép napot!

kisstigris

Hosszú volt az út idáig. De elértünk egy olyan pontra, ami már nagyon kellett. Korábban már többször írtam a "na, ez nagyon fájt..." rovatban (rovat... milyen fellengzős ez egy naplóhoz!) a melegségem megéléséről, meg arról, ahogy a szüleim, családom tekintett erre az egészre...  Amikor 2003-ban a nappaliban ültünk szüleimmel hármasban, és éppen arról szólt a beszélgetés, az ún. coming-out, hogy akkor melyik pszichiáter gyógyítson meg, vagy hogy milyen gyorsan tudom összepakolni a cuccaim, és melyik híd alatt találok még szabad helyet, akkor nem gondoltam volna, hogy azt megélem, ami most nyáron megesett.

Párommal a tavaly megkezdett "hagyománynak" megfelelően egy közös barátunk parányi tóparti nyaralójában töltöttünk egy hetet. Július volt, sikerült kifognunk a városi környezetben kibírhatatlan 35-38 fokos szikrázó napsütést, aminek mi nagyon örültünk, és idén még arra is rá tudott venni párom, amire tavaly nem. Mégpedig hogy ne csak üljek a vízparton könyvvel a kezemben, hanem bele is merészkedjek a vízbe. Szeretem én a vizet, nem erről van szó, de azt még jobban szeretem, ha ülök a vízparton, olvasom az éppen aktuális, minimum 700 oldalas regényemet, és ha már patakokban folyik rajtam a naptej, akkor bemegyek a vízbe, de csak addig, amíg leöblítem magam, aztán újra könyv. Szóval, idén úszkáltam is, röplabdáztunk derékig érő vízben, páromat úgy kellett 6 ökörrel kihúzni a vízből (na jó, ez túlzás, csak a kettőnk közti különbség érzékelése céljából írom...), én persze megvettem mindent, amit megláttunk, esténként Csengetett, Mylord?-ot néztünk, meg néhány meleg művészfilmet, ezenközben pedig szépen elkészítettem páromnak a megígért keresztszemes hímzésű könyvborítót. Vagyis, egy kedves, csendes hetet költöttünk el vízparton.

Szüleimmel az utolsó meleg-féle konfliktusom 2008-as keltezésű. Még 2008 májusában ismerkedtünk meg párommal, amolyan "accidently-in-love" stílusban. Csakúgy véletlenül összefutottunk ebben a nyaralóban, amikor a közös barátunk egy hosszú hétvégére meghívta a díszes baráti társaságot ide magához. S páromat, mint meglepetés vendéget.  A megismerkedés után tulajdonképpen 3 nappal már gyakorlatilag egy háztartásban éltünk. Én költöztem. Az albérletem elállt magában is, heti kétszer megnéztem a virágokat, de már párom saját lakásában laktunk. Az albérletet nem mondtam fel, mert nem akartam bukni a kauciót, s talán ennél nyomósabb ok volt, hogy egyszer, még egyetemista koromban már összeköltöztem egy nálam 4 évvel fiatalabb pasival, aki 5 hónap után azt mondta, hogy részéről vége. Mehettem, amerre akartam. Ezt pedig nem akartam még egyszer átélni. Szóval, amolyan biztosítéknak még ott volt az albérletem. A családi konfliktus pedig akkor következett be, amikor kiderült, hogy nem akarom meghosszabbítani az albérleti szerződést, mert ugye, véglegesen összeköltözöm a párommal. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor világossá vált szüleim számára, hogy nem egy múló hóbortról van szó, nem is folyamatos ágyra járásról, hanem esetlegesen létezhet komolyabb alapokon nyugvó kapcsolat is ebben a meleg világban. Hovatovább, idén tavasszal már elhangzott egy-két kósza kérdés is páromra vonatkozóan, de semmi komolyabb érdeklődés. Egyszer anyukám megjegyezte, hogy talán hajlandó lenne találkozni is vele.

Aztán most nyáron valahogy ez is megtörtént. Otthon nem lehetett, mert ugye, a szomszédok... De mivel a tóparti nyaraló kb. 3 km-re volt a szülői háztól, így megszerveztük kedves szülémmel, hogy egyik este átruccannak hozzánk, és egy kerthelyiségben megvacsorázunk.  Így is lett. Drága jó anyám indításként párom nyakába borult, hogy mennyire örül a találkozásnak, apám, a jó öreg, szinte vállból nyújtotta ki a kezét, maximalizálva a távolságot, amennyire csak lehet. Aztán jött a vacsora, a mindenféle kérdések, beszélgetések, evés-ivás, majd a nagy találkozást a nyaraló kertjében fejeztük be fagyival.

Imádták és azóta is. Ha telefonálunk, mindig elhangzik a kérdés, hogy és ő hogy van? Ha véletlen egy hétvégére hazajutok, akkor visszafelé biztos, hogy neki is van egy kis doboz azzal, amit ő szeret.

Ez hát az a meglepetés, amire úgy gondoltam, hogy legalább 45 éves koromig várni kell, és tessék, 13 évvel korábban bekövetkezett. Ez az a másik állomás, ahova 7 év alatt elértünk. A barátaim, ismerőseim mindig arra biztattak, hogy dörgöljem a szüleim orra alá, hogy mi van velem, hogy harcoljak, és irgum-burgum. Erre én azt mondtam, hogy az én világom a lassú víz.... történet. Mikor néha úgy éreztem, hogy a szüleim belém rúgtak a melegségem kapcsán, akkor kicsit elbizonytalanodtam, de aztán eszembe jutott, hogy amikor még nem voltam magamban biztos, én is elég csúnyán elhajtottam fiúkat, olyanokat, akikért esetleg a mai fejemmel már két kézzel kapkodnék. De ekkor is azt mondtam mindenkinek, hogy ha nekem 6 teljes évembe telt, míg feldolgoztam magamat, akkor nekik, akik egy teljesen más felfogásban, korban nőttek fel, teljesen más szülőkkel, nekik biztos 20 év kell majd. Ehhez képest elég gyorsak voltak. Látják, hogy boldogok vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy biztonságban vagyunk. S nagyon remélem, hogy ez így is marad. Nem magunkért aggódom, inkább a biztonságunkért. Nagyon remélem, hogy ez a jobbközép kormány okosan tudja használni a lehetőséget, és melegként nem kell messzire futnom (mármint másik országba) ahhoz, hogy  boldog életet élhessek a párommal...

Szép estét!

kisstigris

Velence...

Bemutatkozás...

Kölcsönös öröm...

Kiskutya...

Munka...

Lélekszakadás...

Thrombózis...

Genetika...

Antikoagulálás...

Újra munka...

Keresztszemes könyvborító...

Kötött kardigán félig...

Mikor lesz ház/lakás?...

Bicikli, a szerelmem...

Nem veszek autót...

Lassan jön a szakvizsga....?!

Akarok én gyógyítani...?

Szeretek kötni...

Szép estét!

kisstigris

Újabb felfedezett érkezett. Azaz már korábban is felfedeztem 979 oldalát, de eddig még el voltam kissé foglalva azzal, hogy lapozgassam írásait, ízlelgessem mondanivalója ízét.  Tetszik, amiket, és ahogyan ír, s bár én nem engedtem meg magamnak a blogom indítása óta politikai jellegű megszólalásokat, mégis, ha jól értem, ő is jobboldali érzelmű, mint jómagam. Vagyis, igen, vannak jobb oldali érzelmű, beállítottságú meleg emberek is.

Summa summarum, végre mától tőlem is elérhető, ott oldalt, jobbra :))

Szép napot!

kisstigris

Ezt egy-két napja (végre meg)találtam.

Nagyon-nagyon tetszik. A hangulata és a hangja miatt is. Legszívesebben táncra perdülnék azonnal :-)

Szép napot!

kisstigris

Húúú, megint a régi énem vagyok. Vagyis ezer éve nem írtam ide semmit, pedig lenne miről. Szóval, van bennem körülöttem néhány dolog. Dolgozom, mint állat, sok a beteg, nem lesz kevesebb, és néha már nem más a gyógyító munkám, mint egy futószalag. Ugyanazok a betegségek, ugyanazok a vizsgálatok, ugyanazok az eredmények, és ugyanaz a nagy rakás adminisztráció, ami a napomnak kb. a felét veszi el. Ugyanaz a fáradtság a nap végén, ugyanaz a pékség hazafelé a másnap reggeli zsömléért, ugyanaz az esti hullafáradtság.

Persze, vannak kellemes pillanataim is. Most, hogy januárban megszereztem a jogosítványom, végre vettem magamnak egy trekking biciklit. Természetesen messze van a "békebeli" Camping (összehajthatós!!!) kerékpáromtól, de nagyon jó! Szeretem, és ezzel járok újabban munkába, amikor éppen nem zuhog, vagy nem árad a Duna. Ez ebben a nagy faluban napi 2x 9,5 km. Érzi a combom, a súlyom még kevésbé, de hál istennek sosem voltam az az Adonis-típus, ezért óriási lelkiismeret furdalásom sincsen. Persze, kellene, hogy ebből a pociból valamennyi gyorsan eltűnjön, de a jó fogyókűra lassú és tartós...

Haladok a kardigánommal, a hátát már megkötöttem, most az eleje felénél vagyok. Igaz, hogy január óta dolgozom rajta, de azt hiszem, a munkám mellett már ez is haladás. Persze a neheze most jön, mert még a nyakkivágás nem az erősségem... De az az igazság, hogy nagyon nagyon szeretem! Ez pedig a legfontosabb.

A hímzett párnahuzat még mindig vár arra, hogy befejezzem, és igazán elkezdhetném végre meghorgolni páromnak a tavalyi ujjatlan felső mellé a nadrágot is... Horgolt nadrág.... Hmm... Még én sem gondoltam végig rendesen... Aztán még mindig csak fejben van meg a keresztszemes könyvborító Móricz: Erdély trilógiájához... csak előbb még át kellene rágnom magam végre Ken Follett-en...

Egyre jobban szeretek süteményt csinálni, a sütés-főzésben pedig már lassan túl kellene lépnem a csirkén, és más finom szárnyasokat is megismerni (a sertés, marha nem nagyon megy, hal még kevésbé, vadat pedig nem tudok csinálni, tehát bele sem kezdek). A piacot még mindig szeretem, egyre jobban. Már mondtam, kedves páromnak, ha talál olyan állást, amivel 500e nettó körüli/fölötti fizetést hoz haza, otthagyom a kórházat, és elmegyek háztartásbelinek. Már csak egy szép kis kertes ház kellene, konyhakerttel, hatalmas, sütésre alkalmas búbos kemencével, cserépkályhával, main coon cicával, és egyszer csak felébredek :-)))

Szóval, van/lenne mit csinálnom, nem unatkozom, azaz nem unatkoznék...

Szép estét!

kisstigris

...már mint a neten. Mert itthon már megvan, megvolt egy ideje, és hallgattam is jó sokszor, de most megtaláltam.. igaz, nem klip, de én szeretem :)

Ez lesz tehát a ma esti altatódal(om). :-)

Szép estét!

kisstigris

Még valamikor 2008 elején került hozzám 4 másik társával együtt. Akkor még nem itt laktam, hanem egy körfolyosós belvárosi lépcsőházban. Egy pici, 35 nm-es "lakáská"-ban, egy szobával, annak egyetlen, északra néző ablakával. Ami, ugye, alapvetően meghatározza a fényviszonyokat. Aztán még abban az évben költöztem. Ide, keleti ablakkal, rengeteg napfénnyel, panelhez méltó hőséggel :)

S két év után végre... Megtörtént a csoda. Amire vártam. Megszokta a helyét, és virágzásba kezdett. Már a második virág is kinyílt rajta, de nekem ez az első a legszebb. Talán mert annyit vártam rá, hogy megérkezzen :-)))

Szép estét!

kisstigris

Május 1.

Mindenkinek mást jelent. Emlékszem még a majálisra, a sör-virsli kombinációra, és többször végignéztem Gálvölgyi majális videóját.

Nekem május 1. azonban 2008 óta egészen mást jelent. Az volt az a nap, amikor megfogadtam, hogy én pasival? többé soha semmit... Majd 5 perc múlva megérkezett az éppen tavaszt ünneplő baráti társaságba ott, abban a Velencei kertben az én csodálatos, gyönyörű párom. 2 nappal később már gyakorlatilag együtt éltünk. Egy háztartásban. Ahogy még mindig.

Én pedig nagyon boldog vagyok, és hálás az én Uramnak, hogy találkozhattam ezzel az emberrel, akivel végre úgy érzem, így két év után is, hogy igen, ő az, akit kerestem, és mellette vagyok igazán jól, igazán egészen egyben. Nem erőlködöm, mert úgysem tudnám megtalálni a megfelelő szavakat.

Boldog vagyok, hogy Ő a nagy Ő. :-)))

Valamiért ez volt az a zeneszám, amiről én jutottam eleinte az eszébe, így csengőhang lett belőle:

Szép estét!

Kisstigris

... amikor ezt a dalt életemben először hallottam. Még kisgyerek lehetettem, nem több, mint általános iskolás. Gőzöm sem volt, hogy mi ez, és ki csinálta, és hogy honnan jön, de arra határozottan emlékszem, hogy a Petőfi Rádió hétfő délutáni kívánságműsorában hallottam először. S ma, sok-sok évvel később teljesen véletlenül láttam valakinél egy közösségi oldalon. Most már a címét is tudom. :-)))

Szép estét!

kisstigris

A ma esti altatódalok (mind a három nagy szerelmem):

Szép estét!

kisstigris

A ma esti altatódal. :-)

Szép estét!

kisstigris

Ma reggel rendezgettem az előkerült mp3 lejátszómon lévő zenéket, és közben megtaláltam ezt. Rögtön nagyon jó kedvem lett. :-)

Szép napot!

kisstigris

Ő itt Defalla.

Olvasgassátok, én is ezt teszem. Igaz, van néhány hónap lemaradásom, de folyamatosan pótolom.

Ja, és igen. Mostantól ő is megtalálható jobb oldalt a linklistában. :-)

Szép estét!

kisstigris

Ő itt Pablos.

Olvasgassátok, én is ezt teszem :-))

Nyugalom, ezentúl oldalt a linkek között is meg fogjátok találni :-)))

Szép estét!

kisstigris

Ma teljesen váratlanul felmerült bennem egy zene.

Egy bizonyos zene. Már olyan régen hallottam, de miután ma megtaláltam, meghallgattam vagy 5x.

Mert szeretem. Mert ebben a pocsék időben egy kis tavaszt-nyarat, életkedvet varázsolt ide, és ez nagyon jól esett... :-)))

Szép estét!

kisstigris

Még tavaly, 2009-ben, a születésnapomon kezdődött. Addig-addig mondogattam páromnak bevásárlások alkalmával, hogy milyen szép az a kék fazék és lábos készlet, míg születésnapomra kaptam tőle egy hatalmas fazekat. Persze, abból a kék színű készletből. Ezzel is fellendítendő konyhai tevékenykedéseimet... Aztán ezt anyukámnak sikerült megfejelnie karácsonykor egy inox (??) kisméretű fazékkal. Amiben elkészült hétvégén életem első tyúkhúslevese. De most nem erről szól a történet.

Történt kb. másfél hete, hogy a közelünkben lévő egyik nagyobb élelmiszerboltba mentem vásárolni, mert időm is volt, és mert szeretem is ezt a nagy boltot, az ún. multik közül az egyetlen szinte, amit igazán szeretek. Megvettem minden szükségeset, amolyan gyors, céltudatos formában, megcáfolandó párom örökös kifogását, mely szerint, ha együtt megyünk vásárolni, akkor az mindig nagyon sokáig tart, mert én még ezt is, azt is megnézem, és a cetlire felírt dolgok mellé még vagy száz másik dolgot is veszek, ami (szerinte) sok-sok időt igényel, és különben is, felesleges pénzkidobás...

Ez most nem így volt, céltudatosan összekapkodtam azt a néhány apróságot, ami feltétlenül kellett a háztartásba, türelmesen végigvártam a 10 embernyi sort a felvágottas pultnál, ahol egyetlen eladó próbálta megváltani a világot, bár a kiszolgálás sebessége nem vetekedett a fényével, és már indultam a pénztár felé. Elégedett voltam, már-már megveregettem képzeletben a vállam, hogy lám, én is tudok gyorsan, s ügyesen vásárolni, és nem mindig igaz az, amit párom állít rólam és a hosszú vásárlásokkal kapcsolatos bensőséges viszonyomról...

Ám valamilyen véletlen folytán épp a különböző márkájú, és mint később kiderült, különböző összetételű liszteket felvonultató polc előtt haladtam el, és ekkor megtörtént. Eszembe jutott, hogy már vagy két hete bújom az internet különböző sütő-főző oldalait, blogjait egy használható, otthon a sütőben (és nem sütőgépben!!!) is elkészíthető kenyérrecept után. Nos, tüzetesebb vizsgálatot követően felfedeztem, hogy a polcon nemcsak az általam ismert finom és rétes lisztek sorakoznak, hanem bizonyos, ún. "sütnivaló lisztkeverék" is található közöttük. Megnéztem az egyiket közelebbről, és akkor látom ám, hogy a zacskóra rá van írva: "az élesztőt is tartalmazza". Gondoltam, ez nekem főnyeremény, ezzel már igazán nem lesz problémás a kenyérsütés. A csomag hátoldalán megtaláltam a leírást is, kenyérsütőgéphez (ó, jaj!), de kicsivel lejjebb ott állt a leírás a "hagyományos" sütőhöz is.... Én rozskenyér feliratút vettem, de félbarna és fehér kenyér készítéséhez való keverék is volt a polcon.

Aztán tegnap este eljött a megfelelő alkalom. A csomagoláson lévő leírást követve az 50 dkg keverékhez 3 dl langyos víz, és 1 dkg só szükségeltetik. Összeállítást követően 20-30 perc pihenő, majd gyúrást, formázást, tetején bevágást követően a már kenyérforma (nálam ez veknit jelent...) tésztát kipapírozott tepsiben 1 órát kelesztem meleg, huzatmentes helyen (ami nálam a hússütés után még meleg sütőt jelentette), utána jön a "játék a hőfokokkal"... Ugyanis, és szerintem ez az egyetlen szépséghiba, a leírás (erőst) szabályozható hőfokú sütőhöz készült. Elgondolkodtam, hogy vajon a régi, Karancs típusú gáztűzhelyünkön a sütő melyik fokozatához tartozhat a 230 C?? Kb. 50 perc sütés után kész a kenyér, kivenni, megvárni, míg kihűl, megvágni, megenni. Finom, ropogós, rozsos. Na, nem olyan sötétbarna, mint egy-két "igazi" rozskenyér, de nagyon jó íze van (és nem azért, mert én csináltam). Nagy élmény a sütőből kivenni a kenyeret a szatyor helyett, de még nem vagyok elégedett... Majd ha "natúr" finom lisztből meg tudom ismételni a mutatványt, élesztő felfuttatásával, és ugyanilyen finom, és szép lesz a kenyerem, akkor megnyugszom. Addig nem...

Miután megcsináltam, gyorsan készítettem egy-két képet róla, gondolván, hogy nem lesz olyan nagyon hosszú életű, hogy később is sikerüljön értékelhető módon lencsevégre kapni...

S miután megsütöttem, eldöntöttem, sőt, szilárd elhatározássá érett bennem, hogy ha valaha sikerül kertes  házba kiköltöznöm, akkor abban akkora búbos kemence lesz, ami a fél konyhát elfoglalja, befűti, és nem mellesleg, olyat szeretnék majd, amiben még sütni is lehet. Például kenyeret...

A lisztkeverék egy kilós csomagban kapható, én ebből csak a felét csináltam meg első körben.

Szép napot!

kisstigris

Knecht Ruprecht

von Theodor Storm

Von draußen, vom Walde komm ich her;
ich muss euch sagen, es weihnachtet sehr!
Überall auf den Tannenspitzen
sah ich goldene Lichtlein blitzen,
und droben aus dem Himmelstor
sah mit großen Augen das Christkind hervor.

Und wie ich strolch' durch des finstern Tann,
da rief's mich mit heller Stimme an:
"Knecht Ruprecht", rief es, "alter Gesell´,
heb deine Beine und spute dich schnell!
Die Kerzen fangen zu brennen an,
das Himmelstor ist aufgetan,
alt und jung sollen nun
von der Jagd des Lebens einmal ruhn,
und morgen flieg ich hinab zur Erden;
denn es soll wieder Weihnachten werden!"
Ich sprach: "Oh lieber Herre Christ,
meine Reise fast zu Ende ist;
ich soll nur noch in diese Stadt,
wo's eitel gute Kinder hat."

"Hast denn das Säcklein auch bei dir?"
Ich sprach: "Das Säcklein, das ist hier;
denn Äpfel, Nuß und Mandelkern
essen fromme Kinder gern."

"Hast denn die Rute auch bei dir?"
Ich sprach: "Die Rute, die ist hier;
doch für die Kinder nur, die schlechten,
die trifft sie auf den Teil den rechten!"

Christkindlein sprach: "So ist es recht;
so geh mit Gott, mein treuer Knecht!"
Von draußen, vom Walde komm ich her;
ich muss euch sagen, es weihnachtet sehr!
Nun sprecht, wie ich's hier innen find!
sind's gute Kind, sind's böse Kind?

Muskátlikról már eddig is volt itt néhány képes bejegyzés, de most legyen itt még egy. A mostani képek apropója pusztán annyi, hogy a tavasszal, névnapomra kapott muskátli egész idáig tenyérnyi (!) nagy leveleket hozott, szép nagyra nőtt, de hiába önöttem rá hetente 1, de akár 2 alkalommal is a tápoldatot, virágot nem hozott... Most viszont, mióta szeptember van, és kicsit nagyobb a nappali és éjszakai hőmérséklet közti különbség, egyszerre három hajtáson is megjelentek a bimbók. Ennek annyira megörültem, hogy gyorsan meg is örökítettem. Persze, továbbra is talány számomra, hogy mitől kezdett el éppen szeptemberben virágot hozni a kedvenc muskátlim...

Szép napot!

kisstigris 

Most szombaton egy már korábban anyukámtól tanult ebédet készítettem. Semmi extra, semmi bonyodalom, egyszerű, gyors, és nem zacskóból készül. :-)

Sajtos csirkemelltorta tejszínes szósszal

Hozzávalók:

1 db csirkemell-filé

20 dkg sajt szeletelve

1 tojás

2,5 dl főzőtejszín

őrölt szerecsendió

Elkészítés:

A csirkemellet felszeletelem, a szeleteket kicsit megkloffolom, hogy lazábbak és vékonyabb legyenek. A szeleteket egyenként megforgatom lisztben, és egy pillanatra forró olajba teszem. Éppen csak annyi időre, hogy megfehéredjen az adott szelet. A kedvenc jénai tálam aljára egy csepp (na jó, lehet kettő csepp) olajat teszek, erre teszek egy sort a csirkemellekből. Ha ügyes vagyok, akkor nem marad szabad terület a hússzeletek között. A csirkemell sorra kerül egy sor szeletelt sajt. Majd egy újabb sor csirkemell következik. Majd megint egy sor szeletelt sajt. Tejszínes szósz: a főzőtejszínt a tojással és ízlés szerinti őrölt szerecsendióval jól elkeverem, és a "torta" tetejére öntöm. Szerencsés esetben a szósz megtalálja a réseket, és szépen átjárja az egészet. Még reszelek a tetejére sajtot, és lefedve beteszem a sütőbe. Elektromos sütőm van, ezen 180 fokot használok, és légkeverést. Bár a csirkemell hamar meg tud sülni, én hagytam 50-60 percet a sütőben. Ennyi idő alatt nemcsak megsül, meg is puhul. Majd leveszem a tetejét, és hagyom megpirulni. Ehhez kb 10-15 perc elég. Szeletelés, tálalás tetszés szerint. Én kukoricás rizst csináltam hozzá, és vegyes salátát.

Megjegyzés: Ha nem jénaiban, hanem igazi tortaformában sütjük ki, ráadásul a tortaforma aljára sugárirányban bacon-szeleteket helyezünk el, amiket majd visszahajtunk a hús tetejére, akkor, ha kész lesz, igazi tortaszeleteket vághatunk belőle. De ehhez jól át kell sütni. :-)

Jó étvágyat!

Szép estét!

kisstigris

Voltunk nyaralni. Csak itt a közelben és csak rövid időre. Egy hétre. Persze, megint nem tudtam itthon hagyni a fényképezőgépemet. Na, nem mintha profi fényképész lennék, mert, ugye, nem vagyok, de néhányszor sikerült lencsevégre kapni a naplementét. Pontosabban az eget még naplemente előtt.

Szép estét!

kisstigris

A következő "merénylet" szintén egy ajándékba kapott recept, másik kedves barátomtól, Bombusztól. Joghurt torta. Még nem ettem, és nem is csináltam meg, de mivel nagyon egyszerűnek tűnik, szerintem hamarosan belefogok.

Szó szerint idézem a receptet, mert engem maga a stílus is megfogott. Csak annyit kellett átalakítanom az eredetihez képest, hogy bizonyos bevásárlási lehetőségekre való konkrét utalásokat kivettem, mert ugye, egyik sem fizet nekem a reklámért...

Íme, a recept: 

"Nagyon primkó, ne aggódj.
Az alábbiakat gyûjtsd össze (én az ásványvizes végénél kezdek)

1 zacsi mazsola
1 rum/brandy aroma
4 zacsi zselatin (nem lap, nem tortafixáló!!!!) zselatin por, van ilyen, ne add föl, keresd

1-2 habpor (ha nincs habverõd kimaradhat)

1 zacsi babapiskóta

3 doboz félliteres light joghurt (baromi finom) én áfonyásból szeretem, de szamócás, barackos is van, tök mindegy.
1 kocka vaj
1,5-3 deci tejed csak van otthon, nem????

Ha profi akarsz lenni, jó bele valami puha gyümölcs. most van friss, de jó kompót is. szamóca, málna, szeder, meggy (befõtt, magozza a fene), õszi, de semmi esetre nem alma, vagy ananász

Menj haza, pihend ki a vásárlás fáradalmait, készülj neki:):):)

Remélem van otthon vmi mulinex, vagy daráló, meg habverõ.

Na kérem:

Áztasd be meleg vízbe a mazsolát.
A mulinexben daráld le a babapiskótát, a teljes zacsit. Amik kiugranak azon a baromi kis lukon, amin alig megy be, az remek a kutyának, én ilyenkor szólok neki és felporszívózza.
Míg ez pörög, egy kis tálkába négyfele vágod az egész vajat és fél perc alatt teljesen felolvasztod mikróba. Nem forr, csak épp folyik.  Ha kész, belenyomod a rumaroma harmadát/felét a vajba.

Na most a babapiskóta "por" bele egy tálba, bele a folyékony vaj, és a leszûrt mazsola. Ezzel az alap összekeverve, kéééééész.  Baromi semmi. Daráltál és egyet mikróztál fél percet, ennyi!!!!!

Verd fel az 1-2 habport (cukrot ne felejts el bele tenni és pontosan zacsinként 1,5 dl tej, nem több).
A vajas kistányérba, hogy ne kelljen sokat mosogatni:):):) önts egy bögrényi (a doboz harmada kb.) joghurtot és adj hozzá zselatint (ha ilyen pici zacsi, én teszek bele vagy négyet, vagy ha nagy kiszerelés, vagy két jó evõkanálnyit) melegítsd fel a mikróban. Ez viszont forrjon egyet és jól keverd el, ne legyen a zselatin csomós. Ne forrald órákig, nem grillcsirke ez!!!! Csak picit.
Na, most a felvert habhoz add a maradék 2,5 doboz joghurtot, ezt a zselatinos meleget és jól forgasd össze.

Kééééész.

Vegyél elõ valami mûanyag dobozkákat, vagy valamit aminek derékszögû a fala és ki lehet majd venni. Kiborítani nem lehet!!!! olyan 4-5 centi magas legyen a fala. Én kajás dobozba teszem, háromba, olyan 15x15 centis lehet az alapja.

Összeállítás

A vajas, mazsis, aromás babapiskótát  szétosztod az aljába a mûanyag dobozkáknak, kézzel, villával, kanállal lelapítod.
Ha béna a gyümölcs (nem szép) akkor ide teszel egy sort.
Ráöntöd a joghurtot (ha szép a gyümi, ide teszed a tetejére)

És ennyi. Irány a hûtõbe. Kéééész.

Na?????? Mi a vélemény? Most figyelj itt az eszencia

- Babapiskótát darálsz, míg a vaj olvad
- összekevered mindezt, még bele a mazsola és aroma

- habot versz
- kevés joghurt a mikróban röttyen egyet ha kell a zselatinnal
- maradék joghurttal megy a habba minden

Ezután csak össze kell pakolni a gyümölcs ha van ne maradjon ki.

Ennyi

Ugye milyen lófütty? Zselatint jót vegyél az fontos.

Páááá"

Szerintem nagyon finom lesz, ha egyszer rászánom magam, és meg is csinálom...

Szép estét!

kisstigris

Mivel mostanában akadozik az írói vénámban a téma csordogálása, illetve, mivel  ma nagy rendrakást csináltam a gépemen, ezért most íme egy ajándékba kapott recept, kedvenc jó barátomtól, Gézengúztól, vagy ahogy ő írja, Gayzengúztól. Egyszerű csokifelfújt, muffin-formában. Nagyon tömény, de nagyon finom. Egy kis vanília fagyival és eperrel tálalva csodás édesség, de nem akarom lelőni a poént...

Íme a recept:

200 g étcsoki (lehet szerencsi sárga papíros is)

50 g vaj

50-100 g cukor (kb.3-5 evőkanál)

4 tojás

80 g liszt (kb. 4-5 evőkanál)

100 g kakaópor (kb. 6 evőkanál)

A vajat vízgőz felett felolvasztjuk a csokival.

Levesszük és kicsit hűlni hagyjuk, majd beleütjük a tojásokat egyenként, jól elkeverjük.

Beleszitáljuk a lisztet és elkeverjük, majd a kakaóport. Cukrot ízlés szerint, jobb ha keserű marad a kakaótól és csokitól.

Jól kivajazott muffin formákba töltjük (ha nem tölt meg csak 6 darabot, nem baj, jobb ha minél inkább teli van), érhet majdnem a pereméig.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk és tűpróbáig sütjük (kb. 8 percig ne nyissuk ki a sütőt, úgy is látjuk, hogyan jön fel). De utána nézzük meg, nehogy túlsüljön.

Akkor a legfinomabb, ha kívülről már késznek látszik, de belülről még ráragad a csokis cucc.

Melegen vegyük ki a tepsiből és hideg (kiolvasztott, de hideg) bogyós gyümölcsökkel és vanília fagyival tálaljuk.

Jó étvágyat!

Szép estét!

kisstigris

Buta fejemmel csak most eszméltem rá, hogy hogyan is kell ott a blog jobb oldalán újabb és újabb számomra érdekes oldalakat láthatóvá tenni. Én ugyanis még az a generáció vagyok, aki C-64-gyel játszott, és már túl volt az érettségin, amikor megírta az első elektronikus levelét...

Most viszont, erős töprengéssel, és kitartó kereséssel töltött hónapok után végre megtaláltam a sablonban azt a részt, ahol még nekem is érthető módon van leírva, hogy ezt hogy is kell csinálni. Ennek eredménye Pákosztos macska, Kéz, Kriszta, Macikonyha vagy éppen Aachen megjelenése az oldalon.

Ezt követően pedig hamarosan eljön az ideje, hogy a házilag készített pizzámról, a sajtos csirkemell-tortámról, és a már kész horgolt nyári férfi felsőről is kicsit bővebben írjak. Még pár nap, aztán jön a szabadság, és akkor temérdek időm lesz.

Addig is:

Szép estét!

kisstigris

Ahogy tavaly, úgy idén is eljött az a hétvége, amikor felfedeztem az ablakban a futómuskátlikat, és olthatatlan vágyat éreztem arra, hogy csináljak róluk néhány igazán közeli, és kevésbé közeli képet. Szerintem a kardvirágok kimaradnak az idei szórásból. Pusztán abból a prózai okból kifolyólag, hogy a nagy részük már elnyílt (korán ültettük?), és nem mutatnának olyan jól...

Nos, akkor muskátli:

Szép estét!

kisstigris

Réges-régen, még kisiskolás koromban találkoztam ezzel a verssel, és azóta bár messze kerültünk egymástól, mégis elevenen él bennem az emlék, milyen is volt az első találkozás. Kerestem aztán többször több helyen, legutóbb itt az interneten próbáltam szerencsét- szerencsétlenül. Míg nem történt, hogy ma kaptam egy levelet, amelynek feladója olvasta az egyik virtuális próbálkozásom során elejtett kereső soraim, és mivel maga is kereste ezt a verset, miután megtalálta, elküldte nekem. Én pedig most, hogy végre megtaláltam újra, elhelyezem itt Pilinszky, Hesse és Kundera társaságában. Lesz közöttük olyan, akivel szót fog érteni. Köszönöm. Ágnes.

Jobbágy Károly

Sírok

Sírok, sírok- micsoda szó!

Főnévnek szántam, 

s lám, gondolataim átható, 

lényegetadó, szép tüzében, 

igét is formál, példaképpen

egyesszámban:

Sírok... sírok.

Királysírok az ős Wawelben.

Faragott kőkoporsók...

Szent Jadviga s más... - nincs türelmem

sorolni; nem is fontos.

A csönd, a pompa megható,

s kijár mindenkinek

-persze, aki uralkodó-,

lehet felnőtt s gyerek.

Íme!

Háromszáz éve már

ezen a szent helyen 

e kis koporsó nyugton áll

és rezdüléstelen.

Valami holtan-született,

vagy néhány napot élt

csecsemő, királyi gyerek

testét őrzi, s az emberek

becsülik- semmiért.

Nem is élt!

Nem is nevetett!

Nem szólt egy szót...

De hát

itt van, s én nézem csüggeteg

az apró ládikát.

*

S egyszeriben a délután 

a délelőttbe hull.

Auschwitz!

A múzeum falán

képek... holttestek...

- Az talán

gyermek! Ruhátlanul.

S a legszörnyűbb (ami miatt

most mindez versbe lép)

üvegfal mögött haj... hajak, 

szőkék meg feketék, 

barnák, őszek és vörösek...

ápoltan és ápolatlan...

s köztük- mint közibük esett

virág- egy masnira kötött

szalag kis hajfonatban.

Milyen nagy ünnep volt az nálunk, 

mikor eljött az a nap,

hogy szalagot kapott a lányunk, 

fehéret meg két pirosat.

Kis varkocsa de soká nőtt meg, 

hányszor fontuk játékosan?

Mutogatta sok ismerősnek:

"Ugye hogy nő már a hajam?"

Hány átvirrasztott éjszakában

emeltem fel a karomon?

Hányszor nevetett rám a párnán

derűs, vidám hajnalokon.

S ez is, akit én sose láttam, 

s most apjaként siratom őt,

itt fuldokolt kapkodva, gázban

egy ilyen nyári délelőtt, 

ez is, milyen sok szeretettel

nőtt fel, gügyögött, nevetett,

kirándult vasárnap szülőkkel, 

tanult új virágneveket,

közben a haját fésülgette,

színes szalagot font bele...

S jött egy nap- megnyírták nevetve,

varkocsát olló vágta le.

Üvölteni!

Azt kellene, 

ahogy torkomból

tellene, 

reggeltől- másik reggelig.

Hiába? 

Úgysem figyelik.

S gyilkos akad még mindenütt;

ki így, ki úgy, 

ki fojt, ki üt,

ki elhallgattat, 

ha beszélsz,

ki meggyaláz, 

amíg csak élsz...

És bennem is

önvád üvölt:

"Fegyvertársad volt, 

aki ölt!

Nem kiáltottál fel

te sem, 

járkártál

szín-ezüstösen, 

hadapród úr,

volt pisztolyod

és benne kékes,

hűs golyók...

Igaz!- Nem ontottál ki vért, 

de mit tettél

a szalagért?

a kislányért, 

a többiért, 

aki gettóba zárva félt?

A látogatás...

pár csomag...

nem menti

gyalázatodat..."

Ne bántsatok! Ne bántsatok!

Mit tudtam akkor én, 

hogy míg enyelgőn ballagok, 

s elöntenek lágy dallamok, 

Drach Mózes, a szegény, 

kinél csúsztatott palacsintát

ettem, s akinek álmainkat

meséltem, fuldokol;

s Zsuzsi, ifjúkorom szerelme

(milyen szép volt a szája, melle!)

felszáll, akár a toll;

s barátok, kikben benne éltem,

kapaszkodnak zihálva, térden

fölfelé valahol...

Valahol?

Itt!

Csak nézz körül!

E táj, ami itt elterül, 

mind velük van tele.

Az öregebb és nagyranőtt fák

akkor az ő füstjüket szítták, 

belőlük épült mindegyiknek

törzse és levele.

Hamujuktól a fű is zöldebb.

Így élnek ma és tündökölnek, 

levélben zúgnak, fűben élnek, 

figyelmeztető síremléknek.

Királysírok az ős Wawelben, 

kopott, halott kövek, 

holt hercegek csontjával telten...

Megnézem eljövet, 

de belül már a Krakkó-táji

emlék villogó petárdái

robbannak, rengenek.

*

Sírok, sírok- micsoda szó!

Főnévnek szántam,

s lám, gondolataim átható,

lényegetadó szép tüzében,

igét is formál, példaképpen

egyesszámban:

Sírok... sírok.

(Krakkó-Oswieczim, 1960. július 5)

Szép estét!

kisstigris

Másból sem állok lassan két hónapja, csak rohangálásból. Persze, a munkahelyem miatt. A munkahelyemen, a "dolgozó"-ban. Mint mindenki más manapság. Én örülök, még nem kértek fel arra, hogy válság, vagy egyéb ok miatt keressek másik állást. Úgyhogy rohangálok, dolgozom, teszek-veszek, de még van fizetésem. Azért próbálok én emellett is éldegélni. Elkezdődött a görkori szezon (már áprilisban), új korikat kellene vennünk, aztán két hét múlva elkezdődik a KRESZ tanfolyam is (30 éves elmúltam, most már ideje legyőznöm a vezetéshez fűződő félelmeimet...), főzögetek, és szépen alakul a horgolt ujjatlan nyári felső is páromnak.

Óh, igen!! Egyévesek lettünk. Megértük. Na, éppen van még elég a tervezett 60 közös évből, de csak szépen lassan, óvatosan, amúgy sem vagyok egy kapkodós fajta.

Szép napot!

kisstigris

Lefordítom: LSZ, azaz légszem, vagy láncszem. 1 rh P, azaz egyráhajtásos pálca. Vagyis horgolok. Az előző bejegyzésem még a kötött takarókról szólt, de aztán úgy gondoltam, talán nem ártana felfrissíteni a horgolásban való jártasságomat.

Ebben ez az oldal nagyon sokat segített:

http://horgolas.gportal.hu/

Különösen a bal oldali menüben lévő címszavak mögött megbújó szöveges és rajzos/fényképes magyarázatok segítettek rengeteget abban, hogy jól emlékezzem arra, melyik végén kell is megfogni a horgolótűt. Ajánlom mindenkinek! Nem mellesleg, ismeretlenül is köszönöm, Kriszta.

Szóval, miután ott jól kinézelődtem magam, vettem horgolás témájú újságot (nagy rakás bonyolultnak tűnő mintával) és gyorsan be is szereztem egyetlen egy gombolyag ún. horgolófonalat. Rég volt dolgom horgolással, ezért meglepődtem, hogy 100% pamut, mercerizált vékony fonalról beszélünk, amihez a legjobb a 2,5-3,0-3,5 vastagságú horgolótű. Bele is kezdtem, de a 9-es vastagságú körkötőtű után "enyhén" vékonykának éreztem ezt a megoldást. Szóval, kissé félretettem, és vettem egy vastagabb fonalat, aminek már 4-es horgolótűvel is neki lehetett esni, és ebből lett a címben említett "tanulmány". 

A horgolásban alapvetően láncszemeket (másnéven légszemeket-főleg minta közepén hívjuk így) horgolunk, emellett a különböző pálcák (egy-, két-, három-, sok-ráhajtásos), valamint ezek legkülönbözőbb féle horgolási módjai fordulnak elő egy horgolt mintában. Amit én csináltam, abban egyráhajtásos pálcákat és légszemeket variáltam.

Semmi extra: 100 szemre kezdtem + 3 szem a forduláshoz (ez kell ahhoz, hogy "magasítsuk" a munkát). 1-2-3. sorban egyráhajtásos pálcák vannak. Utána 3 soron keresztül 3 LSZ és 2x 1rh pálca. Van benne, szintén csak kísérletképpen, olyan sor, ahol az 1rh pálcákat egy szemben fejeztem be, de két különböző szembe öltöttem egy szem kihagyással (tessék megnézni a fenti horgolós oldalon a baloldali menüben az "egyszerre lehorgolt pálcák" címszót. Ugyanezt tettem én is, csak nem egymásután közvetlenül következő szemekből indultam ki, hanem egy kimaradt köztük, ezért "háztető" jellege lett a kész mintának. Szerintem sokkal jobban néz ki 2rh pálcával 5 szemből álló mintaegységekben, ahol a két pálca az 1. és 5. szembe öltve készül).

Na, de jöjjenek megint a képek. Még mindig jobban fotózok tájképet és embert, mint kézimunkát, de a szebb, tisztább képekből legyen itt kettő:

Ez lenne a folyamatban lévő darab. Nem nevezném takarónak, bármennyire is szeretném.

Ez pedig a fenti, általam "háztető" mintának nevezett próbálkozás. A képen 2rh pálcát használtam 5 szemes távolságokban. Háát, eléggé életlen a kép, de majd csinálok még róla.

Nos, ez a célig elvezető út. Mert a cél nem ez a takarószerű-tanulmányféle. Páromnak megtetszett a horgolt ruhadarabok ötlete, így a gyakorlás után következik egy ujjatlan horgolt nyári felső és egy horgolt sapka hozzá. Szigorúan "szellős" mintából, hogy meg ne gyulladjon benne. Valami olyasmit képzelek el, mint ez a négyzethálós minta ebben a darabban, de lehet, hogy még finomodik a dolog a megvalósításig. Mindenesetre a héten elmentünk fonalat nézni, és talált is magának egy tört színű fonalat, amiből jól betáraztunk 50 dkg-t, hogy elég legyen a felsőre és a sapkára is. Majd meglátom... A kalocsai hímzett párnahuzat pedig tovább alussza téli álmát, amiből már lassan tavaszi álom lesz. Nem tudom, mikor jutok hozzá, mert egyébként nagyon szép díszpárna lenne belőle. De munka mellett örülök, hogy haladok ezzel a tanulmány nevű fércművel... Aztán meg a felső... Ha jól sikerül, csinálok majd magamnak is. Narancssárgából, vagy valami hasonló pasztell színből...

Szép estét!

kisstigris

Na jó, van benne csavart minta is, de annak is a sima és fordított az alapja...

Még valamikor tavaly nyár elején-közepén történt, hogy a nagy rendrakás kellős közepette találtam egy 5,5-es körkötőtűt, amit még egy évvel korábban vettem azzal a felkiáltással, hogy akkor kössek egy sálat (az akkori) páromnak. Mivel a kapcsolatnak viharos gyorsasággal 3 hónap alatt  vége lett, a szegény kötőtű még a csomagolásból sem tudott kiszabadulni, nemhogy fonalat vettem volna, a sálról már nem is beszélve... De tavaly nyáron, miután megtaláltam, gyorsan vettem is egy gombolyagot, egyelőre cél nélkül, csak azért, hogy felelevenítsem a régen, még nagymamámtól ellesett tudásom. Aztán, ahogy gyakoroltam a mintákat, arra gondoltam, hogy ebből valami maradandót is ki lehetne hozni, olyat, amit nem kell kerülgetni, mert csak mintadarab, és mindig útban van, hanem olyat, amit akár mindennap lehet használni. Könyv-vadászatra mentem, és találtam egy elfogadható könyvet, benne egy takaró leírásával (kötésmintájával). Mivel nem bíztam abban, hogy gyorsan tudok kötni kb. 15 év kihagyás után, ezért már július körül elkezdtem csinálni. Az eredeti terv az volt, hogy páromat lepem meg egy takaróval, de a "nagy mű" előtt akartam csinálni egy "piszkozatot" is, ezért vettem 90 dkg vastag, ún. tengerészkék fonalat, és egy 9-es körkötőtűt. Megcsináltam egyet, s mivel nekem kék a kedvenc színem, így közös megegyezéssel ez az én takaróm lett. Meglepetésemre 2 hét alatt elkészült. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy ha elkezdtem kötni, akkor másik "dimenzióba" kerültem, és kötöttem 5-6 órát anélkül, hogy észrevettem volna az idő múlását. 

Majd jött párom takarója. Neki a sárga a kedvenc színe. Kis utánajárással kiderült, hogy ebből a márkájú fonalból a "napsárga" az, ami az ő tetszésének megfelel. Kb. 3 hónapot vártam arra, hogy abba a bizonyos rövidáru boltba megérkezzen a megrendelt fonal, de mivel nem jött, ezért kompromisszumos megoldásként "meggypiros" színből készült el a második takaró. Gondolhatnánk, hogy miután mindenki megkapta a takaróját, és én "kikötöttem magamból", ami bennem volt, boldogan fejeződik be a történet. Nos, nem volt ilyen egyszerű a dolog. Közel félév (!!) után íme, megérkezett az a bizonyos vastag, takarónak való napsárga fonal a rövidáru boltba, s miután ezt elmeséltem páromnak, nem volt visszaút. Úgy még nem láttam senkit sem nézni... Tehát harmadszor is megkötöttem a takarót... Immár napsárgából. Most pedig ideje lesz új 9-es körkötőtűt vennem, mert a mostani a takarók súlya alatt kicsit kinyúlt...

De vissza a takaróhoz. Első látásra bonyolultnak tűnt, de sorról sorra haladva vált egyre könnyebbé, és gyorsabbá az elkészítése.  (Értelemszerűen...)

A mintát függőlegesen futó sávok alkotják, amelyek rizs- és harisnyakötésű négyzetek váltakozásából állnak. A három négyzet szélességű sávot csavart minta választja el egymástól, ami először balra majd jobbra keresztezett. A kész takaró kb. 90 x 135 cm nagyságú lesz, tehát nem éppen ágytakaró, de hidegebb téli estéken jó szolgálatot tehet a fotelban ülve... Érdekességképpen: 113 kezdő szemmel indul, és 117 sor "magasra" fut fel.

Na, de a képek többet mondanak minden szónál:

A tengerészkék

A meggypiros

A napsárga

A csavart széle

Csavart szél

Csavart elválasztó sáv

Elválasztó csavarás

Rizskötésű négyzet

Harisnyakötésű négyzet

Szép napot!

kisstigris